Cikkünk előző két részében már pontosabban megnéztük, melyek azok a területek, melyeket az ugrálás és az ugrálóvár használata fejleszt:

Kisgyermekkorban készül fel az agy számos olyan feladatra, amelyet majd iskoláskorban kell elvégeznie. 

Ahhoz, hogy az egyes bonyolultabb funkcióhoz szükséges agyi ideghálózat kialakuljon, különböző ingerekre van szükség, a kisgyerekből akkor lesz egészséges, értelmes felnőtt, ha megfelelő ingerek érik a megfelelő életkorban. Azonban különbség van az ingerek minőségében és mennyiségében, melyek a gyermekkor alatt érik a különböző gyermekeket.

Például fontos a fejlődés során, hogy a kisgyerek minél többet kússzon, másszon. Nemcsak padlón, hanem felfelé is (például mászókára vagy akár az ugrálóvár csúszdához vezető lépcsőjén), hogy a térérzékelése fejlődjön. A rendszeres ugrálás pedig jó kondit teremt, erősíti az izomzatot és a fizikai állóképességet, fejleszti az egyensúlyérzéket, segíti a mozgáskoordinációt, fokozza a vérkeringést, pörgeti a szervezetet, az anyagcserét.

Azt a legtöbb szülő azonnal észreveszi, hogy az ugrálóvár használata nem igényel különösebb tanulást. 

A siker a gyermek számára gyorsan és könnyen jön.

A légvár kifejezetten jó hatással van a folyamatos sikerélmény növelésére, az önbizalom, illetve az önértékelés javítására. Az ugrálóvár egyszerre fejleszti az egyensúlyérzéket, az izmokat és az állóképességet. A légvárban mindenekelőtt az a jó, hogy ha egy gyerek elkezd az eszközön ugrálni, szinte le sem lehet róla szedni.

A gyermek számára egy kifejezetten könnyű játéknak tűnik, ám közben az ismételt mozgás jelentős készségfejlesztéssel jár.

A megfelelő szintű egyensúlyérzékre pedig nagy szükség van sok más területen is, többek között a biciklizés során is, ami köztudottan a gyerekek másik kedvenc szórakozása.

Mivel az ugrálás ennyi ponton fejleszti őket, jó, ha a gyerekek minél rendszeresebben, szabadon gyakorolhatják ezt a mozgásformát – kezdetben akár úgy is, hogy fogjuk a kezüket, miközben leugranak valamilyen (nem túl magas) emelvényről, lépcsőről, játszótéri játékról. Érdemes többféle ugrálást gyakoroltatni velük: szökkenjenek nagyokat, mint a kenguru, vagy sokat és sebesen, mint a nyúl, magasra a levegőbe (például egy labda vagy lufi után), illetve előrefelé, mondjuk, egy ugróiskolában. 

Az ugrálás megszerettetésében az ugrálóvár is sokat segít – amelyet általában amúgy is nagyon kedvelnek a gyerekek. Így ha valahol lehetőség adódik ennek a játéknak a kipróbálására, esetleg egy saját légvár beszerzésére, ne hagyjuk ki a lehetőséget!

Cikksorozatunk előző két része itt érhető el:

Az ugrálás pozitív hatásai 3/1

Az ugrálás pozitív hatásai 3/2 – ugrálóvár